Bion vizsgálatának központjába a csoportot, mint egész állította. Csoport definíciójában a csoport a benne lévő egyének együttlétének funkciójaként határozható meg.
Vizsgálatainak központjában a csoport működésének megértését, elemzését állította. Megfigyelései szerint egy csoport egyszerre két szinten van jelen: munkacsoportként és alapfeltevés csoportként.
Munkacsoport: ebben a tekintetben a csoportot alkotó egyénekenek közös, reális feladatuk van. A csoport tagjai tudatában vannak feladataiknak, képesek céljaikat, tevékenységeiket meghatározni. A csoport felállítása, felépítése is a cél elérését hivatott szolgálni.
A csoport tagjai azért kerülnek, vagy csatlakoznak a csoportba, hogy a közös céljaikat megvalósítsák. A csoport működése tudatos: képesek a munkafolyamatot megtervezni, a tervek szerint együttműködni, szerepeket létrehozni és azok szerint dolgozni. Képesek érzelmeiket a csoportműködés javára fordítani, azokat megosztani, megbeszélni, tudatosítani.
A munkacsoportban – elméleti szinten – reális és érett személyiségű egyének vannak.
Hogyan működnek a munkacsoportok?
- A csoport a probléma megoldására, vagy feladatok teljesítésére közösen vállalkozik
- A csoport tagjai tudatásan vannak feladataiknak és azokat képesek maguk is meghatározni
- A tagok elfogadják és tisztelik egymást
- A tagok ismerik szerepeiket és felelősségüket
- A csoport tagjai a tanulás és ismeretátadás érdekében beszélgetnek és reflektálnak
- A munka szervezett és struktúrált
- A csoport olyan megoldásokat és a termékeket „állít elő”, melyek hasznosak és magas minőségűek
Vegytiszta munkacsoportok tartósan nem léteznek. Az alapfeltevések váltogatják egymást, a munkacsoport célon tartását meg-megakasztják. A csoportban megjelenő alapfeltevések a csoporttagok valenciájának összekapcsolódását jelentik, így a helyzetből fakadóan más-más alapfeltevés szerinti működés kerül előtérbe.
Bion a fenti munkacsoportok működése során azt figyelte meg, hogy a csoportok rendszeresen egy másik síkon is elkezdenek mozogni. A munkacsoportok kizökkennek saját menetükből és rejtett feltételezések és fantáziák mentén kezdenek el működni. E működést Bion az alapfeltevések szerinti működésnek nevezte el.
Az alapfeltevés-csoportok jellemzője, hogy azzal a feltételezéssel élnek a csoporttagok, hogy van valami alapvető sajátosság a viselkedésben. Ez nem más, mint a „mintha”-helyzet: azaz valaki úgy viselkedik, „mintha ez és ez lenne a helyzet”. Ezek a csoportban ki nem mondott feltételezések.
Hogyan jönnek létre az alapfeltevések?
Elfojtás/hárítás → tudattalan → tudattalan működések összhangja a csoporton belül → alapfeltevések
A csoport működésére az lesz a jellemző, hogy nem lesz meg a munkacsoport céljának eléréséhez minden feltétel. A személyes elfojtások ugyanis racionális megoldásokat blokkolnak, amelyek a munkacsoportok működését lehetetlenítik el. Az alapfeltevések működésének oka, hogy a csoport stabilitását biztosítja a külső és belső stresszel szemben.
Hogyan működnek az alapfeltevés csoportok?
- A csoport belső érzelmi és pszichológiai sorompót észlel, ami nem a feladattal kapcsolatos
- A tagok nem tudatosak a sorompókat illetően
- Alap, mert a kifejezett félelmek ösztönszerűek
- Feltevés, mert a csoport úgy működik, mintha a feltevés igaz lenne
- Az időkeretek elmosódnak, a „mintha-tér” korlátlan idejűvé válik
- A kritikus beszélgetéseket és reflekciókat kerüli a csoport
- A csoport eredményessége zuhan
Bion 3 alapfeltevés típust azonosított: 1. Függőség; 2. Harc-menekülés; 3. Párképzés
Függőség:
Ebben az alapfeltevésben működő csoportok célja az, hogy a tagok biztonsági igénye egy személyen keresztül kielégüljön és általa védelmet is nyerjenek. A csoport úgy viselkedik, mintha nem értenének semmihez, a munkacsoport célját éretlenségük, tudásuk hiányában képtelenek megoldani és ebben csak egyvalaki tud segítséget nyújtani, a csoportot megmenteni: a csoportvezető, a megmentő, a mindenttudó. A csoportban a tagok ellenállnak a racionális tudásnak, produktív munkát nem végeznek, a valóságtól elszigetelődnek.
A csoport két szerepkörben működik: a mindenttudó, aki a csoport igényeit kielégíti és az elfogadók (a csoport többi tagja), akik szükségét érzik a gondoskodásnak.
A függőség alapfeltevésben működő csoportok mindent megtesznek azért, hogy a csoportvezető (vagy a kiválasztott személy) elfogadja isteni szerepét: tudással, csodás képességekkel, mindenttudó emberfeletti erővel ruházzák fel. Amennyiben a csoportvezető értelmezi a csoport működését, úgy a csoport vagy nem vesz róla tudomást, vagy újabb manőverekkel próbálják szerepébe belekényszeríteni (pl. csoporttagot betegítenek meg, hogy a csoportvezető megmenthesse, gondoskodjon róla), ezzel is elérve a csoport célját: megszabadulni a bizonytalan, kellemetlen érzésektől.
Ha a csoportvezető nem áll be az alapfeltevés szerinti működésbe, a csoport más vezető után néz. (és hát ambíciózus, a vezetővel dacoló csoporttagot nem is olyan nehéz találni…)
Harc-menekülés
Ebben az alapfeltevésben működő csoportok azt gondolják, hogy gondoskodni kell önmaguk fenntartásáról és azon vannak, hogy cselekvésükkel bizonyítsák létezésüket. Az a tag lesz ebben az esetben a vezető, aki felismer, vagy önmaga kialakít egy ellenséget, aki ellen a csoport harcolhat, vagy aki elől menekülhet.
A vezető tehát mozgósítani, bátorítani, összefogni, cselelekedetekre ösztönözni, irányítani tud. A sikeres vezető paranoid jellemzőkkel bír, hiszen akkor is kell csoportot fenyegtő ellenséget találni, ha az éppen nincs is. A vezető nem fél az önfeláldozástól sem. E feláldozás nemcsak a csoportvezetőt, hanem az összes csoporttagot érinti: ebben az alapfeltevésben működő csoportok nem tolerálják a „betegségeket”, hiszen a harc áldozatokkal jár.
A harc-menekülés alapfeltevésben élő csoport nem segíti az önreflektív működést. A csoport kerüli az önmagával való szembenézést, a tagok a munkacsoport céljától eltérően különböző tevékenységekbe fognak, késnek, vagy akár hiányoznak a csoportból.
Párképzés
A párképzés alapfeltevésben működő csoportok osztott tudattalan feltételezése az, hogy a csoport létezését az ideális pár megtalálása indokolja; egy olyan páré, aki csodás megoldásokat és válaszokat adhat a problémákra, melyekkel a nehézségek leküzdhetők. A csoport célja, hogy újra teremtsen: egy megváltót, Messiást hozzon a világra.
A csoport párképzési alapfeltételezés szerinti működését segíti, hogy tagjai félnek a változás fájdalmával szembesülni (ami a munkacsoport velejárója lenne) és menekülnek a kiszolgáltatottság érzésétől. A párképzési alapfeltevésben biztonságot, szertetet, kiszámíthatóságot kapnak.
A csoportban megfigyelhető, hogy két tag (vagy éppen két alcsoport) dominálja a csoport folyamatait, a csoport többi tagja pedig áhítattal figyeli, issza a pár szavait. A pár dominanciája a csoport tagjait reménységgel tölti el, hiszen ők fogják a messiást, a csoport problémáját megoldó 3. személyt, vagy ügyet megalkotni.
A csoportban a reményteli várakozás, az optimizmus, gyengédség és szeretet érzése uralkodik.
A csoport vezetője egy még meg nem született „személy”. Amennyiben az új személy, eszme, gondolat megszületik, úgy a tagok azonnal elkezdik azt tagadni, hiszen a megszületéssel a csoport kérdőjeleződne meg.
Az alábbi táblázatban az alapfeltevések szerint írom le a csoporttagok és vezetőjük jellemzőit.
Függőség
A tagokat jellemzi:
- Kétségbeesettség
- Elhagyatottság
- Alkalmatlanság
- Nélkülözés
- Félelem a külvilágtól
- Erős, karizmatikus
- Omnipotens
- Katalizátor
- Irányító
- Szülői
Harc-menekülés
A tagokat jellemzi:
A harc esetén:
- Irigység
- Düh
- Harc
- Bojkott
- Elkerülés
- Hiányzás
- Rezignáció
- Feladás
- Mozgósító
- Bátorító
- Ösztönző
- Irányító
- Önfeláldozó
- A vezető személye autoritási harc eredménye
Párképzés
A tagokat jellemzi:
- Biztonság utáni vágy
- Igazodás
- Magányosság
- Kiszolgáltatottság
- A kiválasztott pár: Alkotó és innovatív
- Nem a vezető személye, hanem a kiválasztott pár számít
- J.&N. Symington: W. Bion klinikai munkássága
- Margaret J. Rioch: Wilfred Bion munkája csoportokkal
- Szőnyi Gábor: Csoportok és csoportozók
- Yalom: A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata
- Manfred Kets de Vries: Organizations on the couch: A clinical perspective on organizational dynamics